Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Online éled az életed?

2015. augusztus 20. - Eperhab

„Mindjárt jövök, csak ezt még kiposztolom Facebookra!” – ismerős mondat, ugye? Az okostelefonok elterjedése és a közösségi oldalak magyar nyelven való megjelenése már-már ijesztő mértékben növelték az internetes jelenlétünket: ma már gyerekek és nagymamák is keresztül-kasul kihasználják a közösségi oldalak előnyeit. De vajon mindez meddig normális?

Ülünk a metrón, sétálunk az utcán, és szinte mindenhol telefonjukat nyomkodó emberekbe botlunk – az információáramlás napjainkban gyorsabb, mint valaha: akárhol is vagyunk, mindenről azonnal tudnunk kell, és minden apróságot azonnal megosztunk. Ma már teljesen normális, hogy egy nagymama a vasárnapi húsleves felett Skype-ol az unokákkal, és boldog-boldogtalan kapja tőle a játékmeghívásokat Facebookon. A közösségi oldalak eredeti funkciója az ismerőseinkkel való kapcsolattartás, ám ezt a manapság hajlamosak vagyunk túlteljesíteni – de mit is jelent ez?

internet.jpg

Az „oversharing” fogalma egyáltalán nem új keletű – már évek óta számon tartják ezt a magatartási formát, mely azt jelenti, amikor valaki „túl sok személyes vagy semmitmondó információt oszt meg a közösségi hálózatokon”. A jelenség hátterében több tényező is állhat: gyakori ok az állandó figyelemre való igény, mely azt is jelentheti, hogy az illetőnek a „való” életben nem kielégítő a szociális élete. Ők általában állandó posztolással kompenzálják az életük egyéb területén jelentkező hiányosságokat – persze az is elképzelhető, hogy egyszerű kíváncsiság és pletykálkodó hajlam okozza ezt a kellemetlen tulajdonságot.

Gyakori, hogy észrevesszük magunkon, hogy nehezen szakadunk el a számítógéptől, nem szívesen hagyjuk ott a chatet, vagy késztetést érzünk arra, hogy azonnal kiposztoljuk, hogy mit ebédeltünk – ez egy bizonyos mértékig normális, ám vannak figyelmeztető tényezők, melyekre jobb odafigyelnünk. Legközelebb, amikor ilyen helyzetbe kerülünk, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

  • Vajon nem túl személyes az információ, amit meg akarok osztani?
  • Ha más posztolná ki ugyanezt, érdekelne engem?
  • Jobb lesz nekem attól, ha ezt kiposztolom/megosztom?
  • Vajon zavarná az ismerőseimet, ha ezt megosztanám velük?
  • Ez ma hányadik posztom/megosztásom? Nem viszem túlzásba?
  • Van valami halaszthatatlan dolgom, ami helyett most ezt csinálom?
  • Rosszul érezném magam, ha inkább bezárnám a böngészőt és mást csinálnék?
  • Vajon az összes ismerősömet érdekelheti ez az információ (kép, videó, zene), vagy csak néhány közeli barátomat?

Teljesen természetes, hogy szeretnénk, ha mindenki rögtön tudná, ha valami öröm, vagy éppen bánat ér minket, ám mielőtt kiposztolnánk a napi ötödik étkezésünket, a vakbélműtétünk részleteit, vagy a kisbabánk fogacskájáról készült fotóinkat, gondolkodjunk el a fenti kérdéseken, és döntsünk okosan – ne feledjük, etikett az interneten is létezik!